(…álmodozások…)
Jobbra pillantva homályosan észreveszek egy már-már leégett bíbor lila gyertyát, ami az egyetlen fényforrás a szobában. Mögötte megpillantok egy képet amin Ő van. Egy kiránduláson készülhetett a barátaival. A kép hátterében egy vízesés, ami előtt ott van Ő és két barátnője. A szeme mérhetetlenül örül és látszik rajta, hogy mérhetetlenül boldog. Mintha a kép is ordítani akarna boldogságtól. Szája széles mosolyra dermedt, már-már röhög. Haját enyhén fújja a szél, keze kecsesen a füle mögött, tipikusan Ő, a haját igazítva.
Egy kis nyomást érzek a hasamon, az ő hasa az. Magához szorított. Áttekintve a jobb oldalra látom az asztalt melyen pár perce még az utolsó korty bort nyeltük le, azzal öblítve le a remek vacsorát amit Ő készített… Egy lehelet, a csókja előtti lélegzet, ami a nyakamon söpört végig térítette vissza a figyelmem az arcára. Egy kellemes melegséggel ragyogó ‘napot véltem felfedezni az arcában. Szép fekete haja enyhén belelógott a gyönyörű szemébe, mely úgy égett a vágytól hogy megcsókolhasson, mint az izzó, ám finom naplemente a tengerparton. Ellenállhatatlan.
Nyaka kecses, és iszonyat vonzó. Dekoltázsa csinos, és ellenállhatatlanul izgató. Tekintetem felemelve az arcára és mélyen a szemébe nézve nem tudtam magamban tartani: “Van ébredés, van tévedés, szerelem tűzén még szenvedés is. Nem tudhatom látlak e még, de azt tudom, hogy most ha csak egy pillanatra is de beléd szerettem és szeretném. Akárhogy alakul a holnap, ma boldog vagyok, hogy itt lehet… “ – de nem tudtam befejezni mert a ajka mélységes melege kegyetlenül a szívembe hasított. Megcsókolt.
Aznap este csak egy “csepp a tengerből” dolgot adtuk egymásnak, ám azt minden erejével. Azt a lángot, tüzet, egymás utáni vágyat soha nem felejtjük el. Aznap este ismét szerelmes lettem, ha csak másnap reggelig is, de az voltam, és Ő is. Talán annak a képnek, annak a bornak, a naplemente jellegű tengerparti tekintetnek, az azt követő forró, nagy hévvel taroló szeretkezésnek köszönhetően, ha csak pár órára is, de szerelmes voltam.
Most neki üzenek.
üzenet: Tudnod kell, ha nem akarod nem jövök! Ám a szíved és a szemed soha nem hazudik. Tudom, hogy nem lehet, de csak azért, mert a jövőben élsz! Ha úgy élnél mint aznap este, a pillanatban, akkor élnél csak igazán. Akkor lehetne!
De az akkor volt.
Tudd, hogy a “De” csak azért van ott, mert Te akarod így. Akarhatod másképp is…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése