az a ‘köcsög harmadik

…vágy kontra belenyugvás! Ki kicsoda, és mennyire bűnös? (…A mindenkori harmadik…) Kedd este. Már alig bírt magával. Tudta, hogy nem tudnak csak hétvégén találkozni ezért szinte depresszióba esett. Az utolsó beszélgetés az volt, hogy: - „sajnos nem tudok találkozni veled csak hétvégén, ugyanis gyerekeimmel kell lennem. A feleségem elutazik ezen a héten Balatonra, üzleti út. A gyerekek szombaton mennek utána, és nem jönnek haza csak vasárnap este. Ezért csak szombaton tudunk találkozni”. A depresszió közeli állapot mellett azonban jelen volt az a mérhetetlen boldogság és vágy, mely az utolsó találkozásukkor is tapasztalható volt. Amikor együtt töltöttek egy éjszakát, és amit nem tudnak kiverni a fejükből. Pedig a legutolsó találkozásuk óta csaknem egy hónap telt el, és csak most ezen a héten, hétfőn beszéltek legközelebb. Egész hét gyomorgörcsben telt számára. Alig várta a szombatot. Átmegy hozzá, azt ígérte. Szombaton dolgozott. Munka után azonban sietett haza, hogy előkészítse a lakást, elkészítse a vacsorát, összeszedje magát, mert este 8h-ra ígérte az érkezést. A lakásban fél 8-kor minden a legapróbb részletekig a szenvedélyről, a vágyakozásról, a szerelemről szólt. A legapróbb részletekig romantikussá tette a hálószobát, a nappalit. A vacsora a sütőben, bor kikészítve. A hálószobában 2 tucat illatos gyertya égett, megadva a kellő romantikus hangulatot. Az ágy frissen húzott és illatos ágyneművel előkészítve, már csak ő hiányzik. 8óra 3perc, megszólal a csengő. A pulzus 110, a szíve a torkában dobog, elönti a forróság. -„Természetesen kell viselkedni” mondogatja magában. Nem szabad, hogy lássa mennyire várta ezt a pillanatot. Kinyitja az ajtót. Ő áll ott, egy üveg borral és egy csokor virággal a kezébe. Beengedi. Az asztalhoz menet arra lesz figyelmes, hogy megérinti a nyakát. Érzi ujjait a bőrén, és ez felizgatja. Ez mérséklődik, a kivágott hátú ruhának köszönhetően...  az ujjait a hátán tartva szép finoman végig lecsúsztatja derekáig, megfordítja, és magához húzza. Megcsókolja. Amint az ajkuk összeért azonnal elszállt benne az összes gátlás a tartás és kijött rajta az egy hónapnyi vágyakozás, szenvedély, romantika, és hév. Most már nem tud uralkodni magán. A következő pillanatban arra figyel fel, hogy a hálószobában vannak és a heves szeretkezés közepette így szól hozzá: "egy egész hónapja csak arra várok, hogy ismét itt lehessek a lakásodban, és téged csókoljalak. És most itt vagyok." Ettől a mondattól ismét önkívületi állapotba került és átadta magát a mérhetetlen szenvedélynek. A szenvedély, ahogy egymáshoz hozzá tudnak érni, ahogy egymást a végletekig tudják húzni, és ahogy egymást ki tudják elégíteni, olyan, mint senki mással addig, s melyet még csak képzeletükben sem gondoltak volna soha. Minden egyes alkalom melyet egymással töltenek egyre forróbb, egyre hevesebb és egyre szenvedélyesebb. Ilyenkor nem számít, hogy nem találkoztak egy hónapja, nem számít, hogy az egyikük foglalt, nem számít, hogy az egyikük csak harmadik lehet és folytonosan csak várakoznia kell. A számos unalmas és értelmetlen napot az ilyen találkozások maximálisan kárpótolják, és nem számít semmi, csak ez a pillanat, és ennek a pillanatnak a maximális megélése. Szinte felrobban velük az ágy. Megéri e percekért, gondolta magában. Még akkor is megéri neki, ha tudja, a felesége mellett csak abszolút harmadik lehet. Megéri, annak ellenér, hogy tudja, ez az éjszaka is hamar elszáll, és holnaptól ismét a kényszerű várakozás napjai esetleg hetei következnek. Tudja, hogy amikor reggel felkel már nem lesz ott, de megéri. Türelmesen várja majd a következőt, mert amíg nem derül ki, addig lesz következő. Vár, mert nem tehet mást. Hétfő. Kiderült számára, hogy a gyerekeivel tölti a hetet. Szabadságon van, így pont jól jött ki, hogy a felesége továbbképzésre tud menni, s hétvégére a gyerekeket is leviszi magával. Két okból is boldog most, bár az egyikhez mérhetetlen nagy lelkiismeret-furdalás is tartozik. Boldog, mert egy hetet együtt tölt gyerekeivel, kiket annyira szeret. Boldog, mert a hétvégéje szabad, így felhívhatja, és találkozni tud azzal a nővel, akivel minden egyes találkozáskor szerelembe esik. Aki megadja neki azt, amit az otthon melege nem tud. Lelkiismeret furdalása van tőle, hisz szereti, imádja a családját, mindent, még az életét is oda adná értük. De egy harmadik valakivel tart titkos kapcsolatot. Egy nem mindig zökkenőmentes, de harmonikus házasságban él, melyben ott van a szeretet mindkét féltől, mégis hiányzik valami. Nem csak szexuális téren. Nincs meg az a fajta csibészség, nincs meg az a fajta pezsgés. Azzal a nővel viszont teljes. Így megvan mindene. Tudja, hogy ha kiderül, vége van mindennek. Ő nem akar véget vetni, de, ha kiderülne, felesége nem bírna mellette maradni s talán a gyerekeit is elveszítené. Marcangoló érzés. Szombat, este 7óra 37 perc. Meggondolta magát, felhívja, és közli, hogy nem megy, közbe jött valami. Kitalál valamit, mert nem tudja ismét megtenni. Ha kiderülne, nem tudna a gyerekei szemébe nézni. Ha kiderülne, nem tudna a felesége elé kerülni. Azonban a kis „ördög” vagy „angyal” most sem hagyja ebbe belenyugodni, mint máskor sem. A feleségétől nem tudja ezt megkapni, nincs már meg a házasságában ez a fajta hév. Tehát valamilyen szinten a felesége is tehet erről, és különben is, nem derül ki. Amiről nem tud, nem fáj. Nyugtatja magát. Ő mindent megtett, hogy ne keljen ilyen jellegű megoldáshoz fordulnia hisz órákat beszélgetett erről a feleségével. Beszéltek arról többször is, hogy milyen jó volt az-az időszak, amikor égtek, amikor a vágytól szinte szétszedték egymást. E beszélgetéseknél csak az egyetértés lett eredményes, változás nem történt, úgyhogy nyugodtan megteheti, gondolta kicsit önzően. Telefont a zsebébe rakta és a következő pillanatban már az ajtajánál csöngetett. Amikor megnyomta a csengőt már nem volt benne semmi más, csak a vágy, hogy bejusson. Hogy újra hozzá érjen, hogy magához húzza, és erősen szorítva csókolja. Hogy átadja mindazt, amit szavakkal nem lehet elmondani. Egy köszönöm és egy puszi. Egy köszönöm, és egy puszi, ez volt az utolsó, amit tett a nő lakásában másnap reggel. Amint kilépett a lakásból ismét visszazökkent a harmonikus életébe és ismét a mindennapi dolgok jártak a fejében. Tudta azonban, hogy minden egyes éjjel, lefekvés után eszébe fog jutni ez az éjszaka, és egy idő után, amikor már nagyon vágyik, rá ismét találkoznak, és ismét leküzdik a gátlásaikat, és ismét bűnbe esnek. Bűnbe, mely csak nézőpont kérdése. (… bűn, mely csak nézőpont kérdése…) Bűn, mert milyen apa az, aki a hétvégéit a gyerekekkel tölthető idő helyett üzleti útra indul… vagy a hétköznapokon későn ér haza a munkából, túlórára vagy fontos projektre fogva, s mely ellen tenni semmit nem tud felesége. Milyen apa az, aki az esti jó éjt puszi után a szeretőjére gondol, mert ismét csak egy általános, puszta testi kielégülésen van túl. Milyen apa az, aki két életet él, mert otthon annak ellenére, hogy a téma még a kupaktanács elé is lett hozva, nem érez semmiféle változást. Milyen apa az, aki elfogadja mindezt a belenyugvást feleségétől, és lelkiismeret-furdalás nélkül megy bele egy ilyen titkos kapcsolatba. Igen, milyen apa ez? Bűn, mert milyen ember az, aki szétszakít egy boldog, kiegyensúlyozott családot. Milyen ember az, aki kiszakítja a meghitt és biztonságos családi légkörből az egyik felet. Milyen ember az, aki nem gondol a kiszakított fél gyerekeire, hogy ha kiderül valami, akkor talán a gyerekek anya, vagy apa nélkül maradnak. Milyen ember az, aki mindezt nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül teszi. Milyen ember az, aki otthon ül a foteljében, fény nélkül, sötétben, egy pohár bor mellet és vár, magányosan. Akinek minden estéje és hétvégéje, minden ünnepe a magányról szól. Mert mindig azok az unalmassá és gyűlöletesé vált szavak: - legközelebb.. igen, legközelebb. Mindig a várakozás, a remény. Mindig az a hullámzó lelki állapot, a felhőtlen boldogságtól a mélységes depresszióig. Mely hullámzó állapotot kedvesen és elfojtva tűrni kell. De ez senkit sem érdekel, hisz egy ilyen ember bűnös. Hisz egy ilyen ember, aki szétszed egy családot, az bűnös. Nincs mit tenni ellen. A társadalom… Őt, a szeretőt egyszerűen erkölcstelennek és szívtelennek, boszorkánynak titulálja, aki szétdúlja egy család életét. Pedig ő csak szeret, ő csak szerelmes, mely érzés ellen tenni senki és semmi nem tud. Ő mégis bűnös Isten és a társadalom előtt. Olyan erkölcstelen ember az ilyen, akinek semmi más dolga nincsen, mint mindig vonzónak és szépnek lennie. Aki csak a gyönyört és a jót kapja meg a férfitől, s akinek a problémákkal, a gondokkal nem kell foglalkoznia. Biztos, hogy egy ilyen ember nem akar e problémákkal, gondokkal foglalkozni? Valószínűnek tartom, hogy az ilyen ember is szeretné ápolgatni a 'másikat, mikor beteg, szeretne gondoskodni róla, szeretne gyermekeket szülni neki, szeretné a lehető legkényelmesebbé tenni az életét. Szeretne ő is részesülni az ilyen jellegű mindennapi problémákkal és azok megoldásaival. De nem teheti, nem szeretheti, mert azzal bűnt követ el. …egy igazán jól működő, harmonikus kapcsolatot, ahol minden stimmel, és minden tökéletes nem tud tönkre tenni egy harmadik fél. Egy ilyen kapcsolatban nem tud beleszólni egy harmadik ember. Ahova mégis, ott valami probléma van, ha a látszat nem is ezt mutatja. Mégis, a szeretőket tartja a társadalom a legaljának, a legbűnösebbnek, pedig az ő sorsuk, az én véleményem szerint, a legkeserűbb. Ők egyszerre egyedülállóak és tartoznak valakihez, nekik egyszerre van néhány boldog órájuk kedvesükkel és töltik egyedül az ünnepeket. Ők azok, akik nem vállalhatják fel nyíltan szerelmüket, nem marad más nekik csak a bujkálás, titkolózás, csupa nem tiszta dolgok. Nekik soha nem lehet joguk, elvárásaik. Ők egyszerűen egy buta és szerencsétlen helyzetben vannak. Nekik sincs semmi más vágyuk, mint megismerkedni valakivel, akivel „tisztességesen” élhetnek, boldogak lehetnek, családot alapíthatnak… Rossz emberbe lettek szerelmesek és nem maradt nekik más, csak a forró vágyakozás, kételyek közti vergődés, és örök remény.